Amikor az apám síelni tanított 25 évvel ezelőtt, akkor évről évre a leggagyellárébb Sulov léceket kaptam a cseh bizományik tárházából, mondván, még növésben vagyok és tanulni ez is tökéletes. Én persze ácsingózva néztem a többiek csillogó, piros Fischer léceit, de nem volt kecmec. Aztán pár év múlva beváltotta ígéretét és amikor már elég megbízhatóan síeltem, kaptam egy gyönyörű és profi lécet, kötéssel, cipővel. A sors iróniája, hogy még azon a télen betörtek hozzánk és elvitték a még sosem használt csodafelszerelést. Ennyit az álmokról.Tegnap eldöntöttem, hogy most már lassan két éve teljesen rendszersen járok tornázni, tehát kiérdemeltem egy tisztességes tornacuccot. Le az agyonmosott pólókkal, földet súroló nadrágokkal!
Más. Hogy a helyzet komolyságát hangsúlyozzam, ma felvettem a "dracula 75" pólómat (grace á Thelma), hogy minden szempontból felkészült legyek az újabb és újabb ütközetekre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése