2008. február 29., péntek

Kicsi kő

Legördült. Túl vagyunk az első ijedtségen, ujjakat kicsit lazábbra lehet engedni, de a biztonság kedvéért még maradjon egy kicsit...Ha lehet kérni. Minden kedves drukkolónak, figyelőnek és gratulálónak köszönöm szépen, a mindent, nagyon jól esett.Most a bálnák lelkiéletéről nézek ismeretterjesztőt a Spektrumom, ennyi az agykapacitásom, remélem idővel javulni fog...Az előbb delfinek is voltak. A delfin az egyik gyenge pontom. Muszáj majd egyszer delfinorrokat simogatnom. Egyszer már egész közel kerültem a helyzethez, de akkor épp nem lehetett. Én csak néztem, fotóztam és bőgtem. Ilyen ez.

2008. február 28., csütörtök

Szorosabbra

Azokat az ujjakat kérem! Így gondok lesznek....

Nem tudom

Eldönteni, tulajdonképpen vicces-e, hogy a kollegáim hajtanak ki az épületből hosszú tömött sorokban én pedig épp most gurultam befele az éjszakai műszakra..Nem az, volt nappali is...

Jó reggelt!

Ujjakat keresztbe!

2008. február 25., hétfő

Végül

Megmentettem magamat saját magamtól. Nálam ez hatalmas lépés. Így önnön menedékemben megbékéltem, pihentem és remélem, a gyomrom is rendbe jön...

2008. február 22., péntek

A nap kérdése

Ki ad menedéket ma éjszakára?

2008. február 19., kedd

Ha

Én lennék a növényeim, jól fenékbe billenteném magam és azt hiszem csúnyán is kiabálnék velem.

2008. február 18., hétfő

Süni eszik

Izé....

Aki nem születik lánynak, az sosem tudja meg, mennyire jó kamaszosan barátnősködni.
Aztán kinézni, ránézni, nevetni. Közben persze véresen komoly(talan).

Milyen jó cím és milyen rossz film...

Skorpió

Komolyan. Imádom a horoszkópokat...


Negatív: állandó félelem tölt el annak kapcsán, hogy valaki elárul vagy elhagy. Ez pedig könnyen paranoiássá tehet, ha nem figyelsz rá. Ugyanakkor hatalmi játékokba keveredsz, melyek mások érzelmeit veszik célba, és általában el is gyengíted a másikat. Ezért állandó harcban állsz önmagaddal.
Pozitív: igyekszel elrejteni érzelmeidet, pedig hatalmas szíved van. Hihetetlen szerelmet tudsz érezni, olyat, amit mások csak kívánni tudnak maguknak. Nem csak a szerelemben, hanem baráti és családi kapcsolataidban is számíthatnak rád.


Ahogy így elnézem magam, miközben egy elemzés közben ráalszom a monitorra, pont ezeket a rettentő enrgiákat érzem....

Reggel

Ma reggel elugrottam a postára, a temető mellé. Mikor ültem vissza a kocsiba, elnéztem az ellentétes irányba, mint amerre mennem kéne. Végtelen vágy fogott el, hogy meginduljak a hegyek felé, ki a világból.Aztán megembereltem magam és jókislány módjára követtem a kötelező haládási irányt a Körömlakkgyár felé.A kanyarban még beinteggettem nagymamának, a fal mellett nyugszik.Aztán a rádió lejátszotta nekem ezt a számot:



Pont annyira gyorsan lesz jó kedvem, mint amilyen gyorsan rossz.
Fújna el a szél.

2008. február 17., vasárnap

Generál

5 mosás, fürdőszoba+fürdőszobaszekrény, háló, újságok (ó körömlakkgyári szeméthegyek) konyha, gáztűzhely, ruhaselejtezés...
A lakás után most magamon fogom elkövetni.
Mert én is megérdemlem.

...és a Főnix rendje

Ez most azt jelenti, hogy végre feltámadok és gőzberetvával nekimegyek a lakásnak. Mert megérdemli.

2008. február 16., szombat

Mázli

Szerencsére kiderült, hogy tényleg filmsztár vagyok. Nagy öröm ez minékünk. Most nem tudom, hogyan tovább.
Illetve dehogynem tudom, csak nem mondom meg.

2008. február 15., péntek

Foglalt

A mai egyetlen értelmes tettem az volt, hgy lefoglaltam a repjegymet Londonországba.
Azóta alomlife van, Thelma is befutott az Ebbel, alfában rihedünk.
Tegnap meg fotóztak. Engem. Holnap kapom meg a képeket remélem. Ha nagyban is olyan szépek lesznek, mint a gép kis kijelzőjén voltak, akkor ki fog derülni, hogy filmsztár vagyok, csak jól titkolom. Az legalább jó lesz. De most még izgulunk.
Addig meg háromfejű gátőrben nyomjuk.

K.O.

Az utóbbi pár bejegyzésemet visszaolvasva joggal gondolhatom magamról, hogy egy klimaxos kacsa sipítozásait produkálom. A helyzet komolyságát azonban megerősíti bennem, hogy a mai napra elrendelt kényszerszabimat megfeszített alvással töltöm. Remélem, majd az éjszakát is, különben denevérré válok végleg.

2008. február 13., szerda

Tacskólife

A legfrissebb Nők Lapjában Tilla így nyilatkozik a szerelemről:

– Meg tudja a szerelmet fogalmazni egy képben vagy jelenetben?

– Nem. De hogy mi az, amit szerintem mindig meg kell adni a nőnek, azt el tudom képzelni. Például, azt hiszem, szeretik a nők a következő képet: a férfi partira igyekszik a nőjével, mindketten remekül néznek ki. Kicsit késve érkeznek, s miközben körülöttük emberek állnak, a pasi kiszedi a nőt a kocsiból, majd úgy megy be vele, hogy kézen fogva húzza maga után. A nő meg csak pislog körbe az ismerősöknek, hogy: „Ne haragudjatok, de a pasim odáig van értem. Majd beszélünk!” Érzed a ritmusát? Nagyon férfiasan, mégis természetesen, kedvesen és lazán elkapni a csaj grabancát, és bevinni a társaság közepére. Az ilyesmi dolgokat, azt hiszem, szeretik a nők, évente legalább háromszor meg kell adni ezt nekik.

Ritkán idézek be, de ezen a képen már a való életben többször felhúztam magam. Ezer ilyet láttam, amikor a nő a tűsarkúban, mint egy csípőficamos tacskó vonszolódik a pasi után, láthatón az életbenmaradásért harcol.
Nem kedves Tilla, te valamit nagyon benéztél. Honnan veszik a pasik az ilyen baromságokat? Ezt tanítják valahol?

Szolgálati közlemény és petíció

Ma reggel felvettem az utolsó tiszta bugyimat. Ez a szolgálati közlemény rész.
A kínos jelenetek elkerülése végett most éjszakába nyúlóan mosok, pedig elveim vannak erre vonatkozóan.

És most jön a petíció:

Követelem, hogy a Körömlakkgyár adja vissza a magánéletemet, az intim szférámat, a gondolataimat, a tikkelő jobb szememet, a józan ítélőképességemet. Mondjuk történjen bármi, március 12-16-ig a torony mögötti ház kilencedik emeletéről fogom nézni a Temzét.



Remélem, elég világosan fogalmaztam.

2008. február 12., kedd

Mégsem vagyok rozmár

Miután vérszívási együtthatóm oly magasra szökött, hogy semmilyen skála nem ad már értékelhető adatot, felmérve saját közveszélyességi mutatómat, elgondolkodtam a rozmár üzemmódon. Hogy mondjuk lenézek, leettem-e magam és spontán kiszívom a saját vérem. Talán azzal ártok a legkevesebbet. De elvetettem, mert nem vagyok önártó.
Nem gondolom, hogy indulat van bennem, de ki tudnék állni egy végtelen rétre és üvölteni hosszan. Aztán boxolni zsákokba, aztán táncolni asztalon, aztán elterülni a tenger partján. Akkor talán - hangsúlyozom talán- megnyugodnék.
Ma még a capoeira mesterem is gyilkos hangulatban volt, sosem a megfelelő láb a kéz találtatott a helyén.
Mégis mit csináljak még magammal?
Bázisugrás?

Gondolkodom rajta.
És tudom, hogy ezt már egyszer betettem, de egyszerűen rám nézve örökérvényű, ergo most sem kímélek senkit, valamint küldöm mindenkinek, aki szereti.

Véradás

Vélhetően ha így halad a nap, estére valakinek ki fogom szívni a vérét.
Ki tartja a nyakát?

Vegyesbefőtt, (nem)finomfőzelék

Ma ultraspontán Tandemizéltem Sárával, aki megint megy a a dánokohoz, hiába, nem tud elszakadni tőlük, ez van, megszokjuk :). Az nagyon rendben is volt, meg megmutattam Eszterpultosnak (alias Patkány), hogy médiasztár lett, mert fent van az interneten és ő ennek nagyon örült.
Ez mindeddig jó is volt szívből, igazán, aztán menési előtt észrevettem egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon rossz hírt mutató sms-t és most itt rágom a körmöm. Mert baj van, sajnos baj. Igazi baj. Nem hiszti.
Mit csináljak? Éjszaka van, telefonok kikapcsolva, és nem, de nem tehetek semmit....
Türelemre és reggelre intem magam.

2008. február 11., hétfő

Már megint a fejem...

Aki éjjel legény, nappal olvasson Harry Pottert.
Ilyenek.

2008. február 10., vasárnap

Ezt meg elalváshoz

Ez mindig jó

Nehéz

Lemosni a csillámport például.

Perverzió

Valamiért nagyon szeretek buli után becsípve olvasni. Az internet pszichológiája. Ő lesz az áldozat. Ez szerintem duplán perverz. A többi meg veszélyes. Mert a szavak veszélyesek.

2008. február 9., szombat

Miáúúúúú.....

Álmos vagyok. Illetve buci a fejem. Nagyon buci. A gyerek természetesen csak szimbóleum, mielőtt bárki elszörnyedne azon, hogy tudok halálfejes harisnyanadrágokról lamentálni, miközben inkubátor.
Minden esetre a három hetes vajúdásnak nincs még meg az eredménye, egy kicsit még várni kell, ami köztudottan az erősségeim közé tartozik. A türelem mármint.
Nem baj, most pihizek kicsit, hónom alatt a Harry Potter utolsó részével. A munkámnak vannak néha jó oldalai is.
(Igaz, a jobb szemem még mindig tikkel kicsit.....)

2008. február 8., péntek

ER

A gyerek inkubátorban, szívhangja gyenge.
Halálfejes harisnynadrág az egyetlen adekvát válasz erre. Az van rajtam.

Úgy néz ki....

Várok, mert én tudok ám várni....

2008. február 7., csütörtök

Tikkel a jobb szemem

31 egy évem alatt ez maximum ötödjére fordul elő.
Szerintetek? Szerintem reggelre sikerülnie kell, mert még egyszer nem tudom visszahúzni a gyereket a szülőcsatornából. Vagy ha mégis, valószínűleg a bal szemem is tikkelni fog. Tartósan.

2008. február 5., kedd

És csak mosogat, mosogat, mosogat..........

Pannika. Ő mosogat. Ő a mosogatógép és csaptunk a fejünkre emberrel jó nagyot, hogy de tényleg. Miért is nem korábban? Pannika egy angyal. És utána csak úgy csillogavilloga.
Tegnap kihirdettem, hogy eztán reggel 7-kor és este 6-kor Pannika előtt gyűlünk össze mi ketten, közös imára.
Amúgy meg Körömlakkgyári
haddelhad.
Hiába is gondoltam én, hogy visszafordítom az alvókámat, az Univerzum erről teljesen mást gondol.
Vasárnap este öttől, hétfő reggel nyolcig ültem a Körömlakkgyártósorok mellett, ráadásul mindhiába.
Legközelebb csütörtök éjjel fogunk a futószalagok mellett partizni éjjel. Vidám kilátások.

2008. február 4., hétfő

Elnézést

Ezt elcsentem:




Mentségemre legyen, hogy 4h26-kor ezt még a Körömlakkgyárból írom. Úgy értem hajnali 4.26. Közben 27...És így tovább....
Ó, szent migráció!

2008. február 3., vasárnap

Commedia de l'ejnyebejnye

Elfelejtettem kiszedni a mosást, elfelejtettem elmosogatni, szemetet levinni, elhajtogatni és össze. A hűtőbe betettem a kenyeret, a kulcsot a lábtörlő fölé, a háztetőt a hajnalra, a macskát pedig a forró kásába.
Ha elfelejtenék lefeküdni, valaki plíz csörögjön rám.
Köszönöm!

2008. február 2., szombat

Spontán Zen

Úgy látszik, egy egység capoeira egyenlő 160 felülés. Se több, se kevesebb. Mi lesz, ha kockás hasam lesz? Aztán nekem is be kellett menni a körbe, ahol ott nagyon szoktak a fikcsizni. Második órámon ezt merész elgondolásnak találtam, de a végén még élveztem is, igaz, pillanatnyilag az alaplépést tudom, meg két féle rúgást (azt is pontatlanul, naná), meg egy féle védekezést. De még így is élveztem. Aztán a legspontánabbul megnéztem az Overnight-ot a Szemlén, lehet, hogy már én vagyok most ennyire Zen állapotban, de épp bejön a lassú ritmus.
Levezetéseképp a napnak és felvezetéseképp a hétvégi melónak - az utolsó hajrának, a legvégső spirntnek - kitöltöttem magamnak egy whiskyt, ilyet is ritkán szoktam, de abból nagy baj nem lehet.

Aki tudja mit, az hétfőn keresse.
Az újságárúsoknál..........................................