Ma reggel elugrottam a postára, a temető mellé. Mikor ültem vissza a kocsiba, elnéztem az ellentétes irányba, mint amerre mennem kéne. Végtelen vágy fogott el, hogy meginduljak a hegyek felé, ki a világból.Aztán megembereltem magam és jókislány módjára követtem a kötelező haládási irányt a Körömlakkgyár felé.A kanyarban még beinteggettem nagymamának, a fal mellett nyugszik.Aztán a rádió lejátszotta nekem ezt a számot:
Pont annyira gyorsan lesz jó kedvem, mint amilyen gyorsan rossz.
Fújna el a szél.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése