Ejnye Kitty....

Hogy is?

Mondjuk hajóval a Temzén a Tate Modernig, egymást fényképezve szívzűrre barátot bevéve. Gondolva. Gondolkodva. Tisztulva. Nem értve. Nem értve egy hangot sem, mégis tisztán.



Minden hibádban,
és hibáidon felül
a tisztaságot kapod mégis erényül.

Mousetrap

Nem is

Rájöttem. Nem is drakula, hanem Kisherceg. Ej Róka, ej Róka.

Megtévesztő

Ma megtévesztően hasonlítottam egy normális emberre. Igaz, a tegnap éjjeli világmegváltós krumplileves után kicsit lassan bootoltam be, de azért csak megindultam a Portobellora. Hiába diktálja a praktikum a föld alatti közlekedést, hamar meggyőztem magam, hogy senkinek nem kell megfelelnem, s ha én a buszról szeretek mozizni, ott is a felső polcról, hiába a másfél óra, ezt kell tegyem.

Végigbambultam hát Londont, majd lassú, mosolygós sétával bevettem a Notting Hill-t. Fotózva, meg-meg állva. Az mindig kiderül, hogy szorított helyzetben – mondjuk tökegyedül Londonban – például beszélek angolul. Igaz, a jól megszokott francia akcentusom a délután egy pontján állítólag olaszra váltott. Aztán kihagyhatatlan ajánlat okán gazdagabb lettem két kabáttal. Kínos vagyok, tudom, de nem volt mit tenni.

Az egyikben úgy nézek ki, mint egy szabadnapos kis Drakula, a másikban pedig mint Audrey Hepburn. Lehet választani. Nekem pillanatnyilag mindkettő bejön.

Most meglepetésként kicsit elkényeztetem a srácokat - mert megérdemlik bizony -, főzök nekik vacsit, igaz , a fogpiszkáló beszerzése hiányos szókincsem végett nem jött össze, de majd csak begöngyölöm valahogy azt a husit.

Ja, ezek a hülye angolok meg tök romantikusak is. Ülök a Starbucksban egy olvadós kávéval és a rádióból (direkt figyeltem, nem kóbor, érzékeny lelkületű turisták vegzálásra rendszeresített CD-ről) megszólalt a Notting Hill című film zenéje. Hátradőlve élveztem, hogy téren, időn és problémákon kívül vagyok.

De bármit is ettem ma, az biztos hogy lesétáltam. Viszont nagyon indokolt lesz este az a jacuzzi...(Kézfejét homlokához érinti frivol mozdulattal és repülősóért nyúl.)

Talán

Talán ki sem dugnám a tappancsomat. Sade szól, nézem a Temzét. Jó ez így.

Keep left

Mindig is azt gondoltam, alapvetően szerencsésebbek azok az emberek, akik ab start meg tudják különböztetni a jobb es a bal kezüket. Úgy értem, tudják, melyik a melyik. A sok születési rendellenességem között ez egy elenyésző probléma, de távol esik tőlem az evidenacia erre vonatkozóan. Londonban, ezt meg duplán be is szívod. Mert ha azt se tudod, merre nézz, miközben annak pont az ellenkezője lenne a helyes, már le is vitte fejedet a busz. Közben meg próbálj Keep left egy egyszemélyes lépcsőn lefele gurulós kisbőrönddel. Hogynepersze.
Amúgy frizura tart, hurrikán nincs, csak egy zűrösebb landolás, de repülőscsemetének ez meg se kottyan.
A rontást meg hozom magammal, ahova lépek, fű nem nő, emberek nem alszanak.
Furcsa egy rontás, de együtt élek magammal, ezt dobta nekem a gép.
Velem utazik a Maci a metrón.

Ha már abszurd, legyen kövér

Hogy állapotban vagyok, ez tény. Minden nap azt érzem, nem lehet tovább fokozni, aztán kiderül, hogy mégis. Kicsit attól félek, hogy simán megyek az utcán, összeesek és meghalok. Ez mondjuk nem vicc, gondolataim valósak erre vonatkozóan. És akkor ma reggel, arra riadok hogy még ügyeletes is lennék, s mint jó vezető, példát is kéne statuálnom, nem mismásolhatok, semmi elkenés, szétbőgött szemekre sminkfelhelyezés, Körömlakkgyárba rongyolás.Bent hosszú, tömött szempillákkal fókuszálom a monitort, amikor szomszédos egység kollégája bebilleg a hóna alatt egy gitárral. Utó nőnapköszöntőre készül kis csapata számára, csak még előtte beugrott egy számlával, a gitár meg úgy a hóna alatt ragadt. Én meg teljes beosztotti gárdám fényes plénuma előtt halkan megjegyzem, milyen szép is lenne ebbe a minden hétfők leghétfőbbikébe egy kis gitármuzsika hétindítónak.És akkor kollega mellém ül egy székre és spontán szerenádba kezd (ének és gitártudása megvan hozzá). És akkor azt gondolom, itt pont a mondat a végén.

Post nőnap

Orosz rulett

Csak még annyi,

hogy sminkes legyen a talpán, aki ma embert varázsol belőlem...

Még reggel

Az a nemtudommitvegyekfelt még ki is kell vasalni. Meg ne legyek túl szigorú, sem túl kacér, vagy kövér.
A fürdővíz túlcsordult, a kávé meg rámborult. Azt hiszem, kiállok az erkélyre egy szál törölközőben elszívni egy szál cigit. Na jó. Nem.
És megint éhes vagyok. Mondtam én, hogy baj lesz.

Egyáltalán

Éjjel hirtelen felindulásból arra ébredtem, hogy éhes vagyok és még finom is volt, amit végül ettem. Ez köbö 3-4 hete nem fordult velem elő. Azért persze nem kéne teljesen rászokni. Mármint az éjszakai részre. Gondolom én. Mert megismerem a rádiófrekvenciákat.
Komolyan. Itt jön a fürdőskurva üzemmód. Ma megen fotózás lesz és mifaszt vegyek fel? Meg kedvem sincs. Meg fejem se hozzá. Meg még hajat is kell mosni. Meg, meg, meg... Modom én, hogy fürdőskurva...Mondom.
És külöben is. Valaki masszírozza meg a nyakamat, mert elaludtam, meg, meg főzzön kakaót, vagy kávét, meg egyáltalán.
Fürdőskurva.
Ráadásul a rosszabbik fajtából.
Hisztisfürdőskurva.
Jórreggeltmindenkinek!

Kolleganő mai kommentje:

Akkor a korodhoz képest jól tartod magad.
Hátkérem. Minden relatív.

Ezeket gyűjtöm

Szó szerint idézek:

Először megkerestük a sajtót, majd végül a budget miatt úgy gondoltuk megkeressük az internetet is.

Ejnye

A bal szemem is elkezdett tikkelni.
Nem ezt beszéltük meg. De nem bizony....

Búcsú

Hogy is van, ez nem tudom. A búcsút tanulni kell.
Hogy lehet elkapni egy női derekat nőként oly férfiasan, hogy beleremegek a saját erőmbe és a másik rezzenésbe? Benne van egy évnyi érintés. Szigorúan szavak nélkül, ezer, meg ezer történet. Csak mozdulatban lenni, kéznek végén kéz, derékon ölelés.

Azt a szenvtelen, szemtelen fejét de szeretem

Neki:

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakhat ott bárki. Csak dióbél bácsi.

Rémes vagyok

Még ki sem nyílt a szemem, de az előző napi statisztikával kezdem (immár két éve így megy ez), majd szintén még a kávé előtt jönnek az emailek és gyors feladatot osztok valakinek. Megriadtam.
Le kéne szednem magamat magamról, különben nem lesz jó végem.
Főzök is egy kávét...Asszem...

Hogy mik vannak! Meg.

Elveszett jelentés

A gyerek szívhangja stabilnak mondható, most próbálok újra szétnézni a világban ahol élek. Ezt egy picinykét nehezíti, hogy még mindig tikkel a jobb szemem, remélem ez azért nem marad így életem végéig, mert tikkelő szemre egyenes tusvonalat húzni szuperhaladó feladat.
Holnap konferenciázom egyet, hogy okosodjak nagyot, pikánsan mindezt a volt munkahelyemen teszem, mert az hiszem, alapvetően mazochista alkat lennék. Részben persze. Aztán jönnek a lappok.
De hogy ezt a munkát letettem, csináltam magamnak mást, igaz az édes és titkos, de mégis csak szavak, szavak és monitor. De ha már elhatároztam, hát így legyen.

Sordinoban

Őrzöm a piexeleket és lelkem békéjét. Egyszerre indítottam be az összes háztartási gépet, ég zendülés, föld indulás, miegyéb. Aztán rajzoltam hobbiból sárkányt, meg békát, azt hiszem másik hobbit kell választanom, mert rajzolni például egyáltalán nem tudok. A sárkány mondjuk elég pofás lett, de olyan kis szeppent a feje...
Nem tudom, ezt mondtam-e már, ha nem, akkor most mondom:

Kicsi kő

Legördült. Túl vagyunk az első ijedtségen, ujjakat kicsit lazábbra lehet engedni, de a biztonság kedvéért még maradjon egy kicsit...Ha lehet kérni. Minden kedves drukkolónak, figyelőnek és gratulálónak köszönöm szépen, a mindent, nagyon jól esett.Most a bálnák lelkiéletéről nézek ismeretterjesztőt a Spektrumom, ennyi az agykapacitásom, remélem idővel javulni fog...Az előbb delfinek is voltak. A delfin az egyik gyenge pontom. Muszáj majd egyszer delfinorrokat simogatnom. Egyszer már egész közel kerültem a helyzethez, de akkor épp nem lehetett. Én csak néztem, fotóztam és bőgtem. Ilyen ez.

Szorosabbra

Azokat az ujjakat kérem! Így gondok lesznek....

Nem tudom

Eldönteni, tulajdonképpen vicces-e, hogy a kollegáim hajtanak ki az épületből hosszú tömött sorokban én pedig épp most gurultam befele az éjszakai műszakra..Nem az, volt nappali is...

Jó reggelt!

Ujjakat keresztbe!

Végül

Megmentettem magamat saját magamtól. Nálam ez hatalmas lépés. Így önnön menedékemben megbékéltem, pihentem és remélem, a gyomrom is rendbe jön...

A nap kérdése

Ki ad menedéket ma éjszakára?

Ha

Én lennék a növényeim, jól fenékbe billenteném magam és azt hiszem csúnyán is kiabálnék velem.

Süni eszik

Izé....

Aki nem születik lánynak, az sosem tudja meg, mennyire jó kamaszosan barátnősködni.
Aztán kinézni, ránézni, nevetni. Közben persze véresen komoly(talan).
Milyen jó cím és milyen rossz film...

Skorpió

Komolyan. Imádom a horoszkópokat...


Negatív: állandó félelem tölt el annak kapcsán, hogy valaki elárul vagy elhagy. Ez pedig könnyen paranoiássá tehet, ha nem figyelsz rá. Ugyanakkor hatalmi játékokba keveredsz, melyek mások érzelmeit veszik célba, és általában el is gyengíted a másikat. Ezért állandó harcban állsz önmagaddal.
Pozitív: igyekszel elrejteni érzelmeidet, pedig hatalmas szíved van. Hihetetlen szerelmet tudsz érezni, olyat, amit mások csak kívánni tudnak maguknak. Nem csak a szerelemben, hanem baráti és családi kapcsolataidban is számíthatnak rád.

Ahogy így elnézem magam, miközben egy elemzés közben ráalszom a monitorra, pont ezeket a rettentő enrgiákat érzem....

Reggel

Ma reggel elugrottam a postára, a temető mellé. Mikor ültem vissza a kocsiba, elnéztem az ellentétes irányba, mint amerre mennem kéne. Végtelen vágy fogott el, hogy meginduljak a hegyek felé, ki a világból.Aztán megembereltem magam és jókislány módjára követtem a kötelező haládási irányt a Körömlakkgyár felé.A kanyarban még beinteggettem nagymamának, a fal mellett nyugszik.Aztán a rádió lejátszotta nekem ezt a számot:



Pont annyira gyorsan lesz jó kedvem, mint amilyen gyorsan rossz.
Fújna el a szél.

Generál

5 mosás, fürdőszoba+fürdőszobaszekrény, háló, újságok (ó körömlakkgyári szeméthegyek) konyha, gáztűzhely, ruhaselejtezés...
A lakás után most magamon fogom elkövetni.
Mert én is megérdemlem.

...és a Főnix rendje

Ez most azt jelenti, hogy végre feltámadok és gőzberetvával nekimegyek a lakásnak. Mert megérdemli.

Mázli

Szerencsére kiderült, hogy tényleg filmsztár vagyok. Nagy öröm ez minékünk. Most nem tudom, hogyan tovább.
Illetve dehogynem tudom, csak nem mondom meg.

Foglalt

A mai egyetlen értelmes tettem az volt, hgy lefoglaltam a repjegymet Londonországba.
Azóta alomlife van, Thelma is befutott az Ebbel, alfában rihedünk.
Tegnap meg fotóztak. Engem. Holnap kapom meg a képeket remélem. Ha nagyban is olyan szépek lesznek, mint a gép kis kijelzőjén voltak, akkor ki fog derülni, hogy filmsztár vagyok, csak jól titkolom. Az legalább jó lesz. De most még izgulunk.
Addig meg háromfejű gátőrben nyomjuk.

K.O.

Az utóbbi pár bejegyzésemet visszaolvasva joggal gondolhatom magamról, hogy egy klimaxos kacsa sipítozásait produkálom. A helyzet komolyságát azonban megerősíti bennem, hogy a mai napra elrendelt kényszerszabimat megfeszített alvással töltöm. Remélem, majd az éjszakát is, különben denevérré válok végleg.

Tacskólife

A legfrissebb Nők Lapjában Tilla így nyilatkozik a szerelemről:

– Meg tudja a szerelmet fogalmazni egy képben vagy jelenetben?

– Nem. De hogy mi az, amit szerintem mindig meg kell adni a nőnek, azt el tudom képzelni. Például, azt hiszem, szeretik a nők a következő képet: a férfi partira igyekszik a nőjével, mindketten remekül néznek ki. Kicsit késve érkeznek, s miközben körülöttük emberek állnak, a pasi kiszedi a nőt a kocsiból, majd úgy megy be vele, hogy kézen fogva húzza maga után. A nő meg csak pislog körbe az ismerősöknek, hogy: „Ne haragudjatok, de a pasim odáig van értem. Majd beszélünk!” Érzed a ritmusát? Nagyon férfiasan, mégis természetesen, kedvesen és lazán elkapni a csaj grabancát, és bevinni a társaság közepére. Az ilyesmi dolgokat, azt hiszem, szeretik a nők, évente legalább háromszor meg kell adni ezt nekik.

Ritkán idézek be, de ezen a képen már a való életben többször felhúztam magam. Ezer ilyet láttam, amikor a nő a tűsarkúban, mint egy csípőficamos tacskó vonszolódik a pasi után, láthatón az életbenmaradásért harcol.
Nem kedves Tilla, te valamit nagyon benéztél. Honnan veszik a pasik az ilyen baromságokat? Ezt tanítják valahol?

Szolgálati közlemény és petíció

Ma reggel felvettem az utolsó tiszta bugyimat. Ez a szolgálati közlemény rész.
A kínos jelenetek elkerülése végett most éjszakába nyúlóan mosok, pedig elveim vannak erre vonatkozóan.

És most jön a petíció:
Követelem, hogy a Körömlakkgyár adja vissza a magánéletemet, az intim szférámat, a gondolataimat, a tikkelő jobb szememet, a józan ítélőképességemet. Mondjuk történjen bármi, március 12-16-ig a torony mögötti ház kilencedik emeletéről fogom nézni a Temzét.

Remélem, elég világosan fogalmaztam.

Mégsem vagyok rozmár

Miután vérszívási együtthatóm oly magasra szökött, hogy semmilyen skála nem ad már értékelhető adatot, felmérve saját közveszélyességi mutatómat, elgondolkodtam a rozmár üzemmódon. Hogy mondjuk lenézek, leettem-e magam és spontán kiszívom a saját vérem. Talán azzal ártok a legkevesebbet. De elvetettem, mert nem vagyok önártó.
Nem gondolom, hogy indulat van bennem, de ki tudnék állni egy végtelen rétre és üvölteni hosszan. Aztán boxolni zsákokba, aztán táncolni asztalon, aztán elterülni a tenger partján. Akkor talán - hangsúlyozom talán- megnyugodnék.
Ma még a capoeira mesterem is gyilkos hangulatban volt, sosem a megfelelő láb a kéz találtatott a helyén.
Mégis mit csináljak még magammal?
Bázisugrás?
Gondolkodom rajta.
És tudom, hogy ezt már egyszer betettem, de egyszerűen rám nézve örökérvényű, ergo most sem kímélek senkit, valamint küldöm mindenkinek, aki szereti.

Véradás

Vélhetően ha így halad a nap, estére valakinek ki fogom szívni a vérét.
Ki tartja a nyakát?

Vegyesbefőtt, (nem)finomfőzelék

Ma ultraspontán Tandemizéltem Sárával, aki megint megy a a dánokohoz, hiába, nem tud elszakadni tőlük, ez van, megszokjuk :). Az nagyon rendben is volt, meg megmutattam Eszterpultosnak (alias Patkány), hogy médiasztár lett, mert fent van az interneten és ő ennek nagyon örült.
Ez mindeddig jó is volt szívből, igazán, aztán menési előtt észrevettem egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon rossz hírt mutató sms-t és most itt rágom a körmöm. Mert baj van, sajnos baj. Igazi baj. Nem hiszti.
Mit csináljak? Éjszaka van, telefonok kikapcsolva, és nem, de nem tehetek semmit....
Türelemre és reggelre intem magam.

Már megint a fejem...

Aki éjjel legény, nappal olvasson Harry Pottert.
Ilyenek.

Ezt meg elalváshoz

Ez mindig jó

Nehéz

Lemosni a csillámport például.

Perverzió

Valamiért nagyon szeretek buli után becsípve olvasni. Az internet pszichológiája. Ő lesz az áldozat. Ez szerintem duplán perverz. A többi meg veszélyes. Mert a szavak veszélyesek.

Miáúúúúú.....

Álmos vagyok. Illetve buci a fejem. Nagyon buci. A gyerek természetesen csak szimbóleum, mielőtt bárki elszörnyedne azon, hogy tudok halálfejes harisnyanadrágokról lamentálni, miközben inkubátor.
Minden esetre a három hetes vajúdásnak nincs még meg az eredménye, egy kicsit még várni kell, ami köztudottan az erősségeim közé tartozik. A türelem mármint.
Nem baj, most pihizek kicsit, hónom alatt a Harry Potter utolsó részével. A munkámnak vannak néha jó oldalai is.
(Igaz, a jobb szemem még mindig tikkel kicsit.....)

ER

A gyerek inkubátorban, szívhangja gyenge.
Halálfejes harisnynadrág az egyetlen adekvát válasz erre. Az van rajtam.

Úgy néz ki....

Várok, mert én tudok ám várni....

Tikkel a jobb szemem

31 egy évem alatt ez maximum ötödjére fordul elő.
Szerintetek? Szerintem reggelre sikerülnie kell, mert még egyszer nem tudom visszahúzni a gyereket a szülőcsatornából. Vagy ha mégis, valószínűleg a bal szemem is tikkelni fog. Tartósan.

És csak mosogat, mosogat, mosogat..........

Pannika. Ő mosogat. Ő a mosogatógép és csaptunk a fejünkre emberrel jó nagyot, hogy de tényleg. Miért is nem korábban? Pannika egy angyal. És utána csak úgy csillogavilloga.
Tegnap kihirdettem, hogy eztán reggel 7-kor és este 6-kor Pannika előtt gyűlünk össze mi ketten, közös imára.
Amúgy meg Körömlakkgyári haddelhad.
Hiába is gondoltam én, hogy visszafordítom az alvókámat, az Univerzum erről teljesen mást gondol.
Vasárnap este öttől, hétfő reggel nyolcig ültem a Körömlakkgyártósorok mellett, ráadásul mindhiába.
Legközelebb csütörtök éjjel fogunk a futószalagok mellett partizni éjjel. Vidám kilátások.

Elnézést

Ezt elcsentem:

Mentségemre legyen, hogy 4h26-kor ezt még a Körömlakkgyárból írom. Úgy értem hajnali 4.26. Közben 27...És így tovább....
Ó, szent migráció!

Commedia de l'ejnyebejnye

Elfelejtettem kiszedni a mosást, elfelejtettem elmosogatni, szemetet levinni, elhajtogatni és össze. A hűtőbe betettem a kenyeret, a kulcsot a lábtörlő fölé, a háztetőt a hajnalra, a macskát pedig a forró kásába.
Ha elfelejtenék lefeküdni, valaki plíz csörögjön rám.
Köszönöm!

Spontán Zen

Úgy látszik, egy egység capoeira egyenlő 160 felülés. Se több, se kevesebb. Mi lesz, ha kockás hasam lesz? Aztán nekem is be kellett menni a körbe, ahol ott nagyon szoktak a fikcsizni. Második órámon ezt merész elgondolásnak találtam, de a végén még élveztem is, igaz, pillanatnyilag az alaplépést tudom, meg két féle rúgást (azt is pontatlanul, naná), meg egy féle védekezést. De még így is élveztem. Aztán a legspontánabbul megnéztem az Overnight-ot a Szemlén, lehet, hogy már én vagyok most ennyire Zen állapotban, de épp bejön a lassú ritmus.
Levezetéseképp a napnak és felvezetéseképp a hétvégi melónak - az utolsó hajrának, a legvégső spirntnek - kitöltöttem magamnak egy whiskyt, ilyet is ritkán szoktam, de abból nagy baj nem lehet.
Aki tudja mit, az hétfőn keresse.
Az újságárúsoknál..........................................

Belga csoki - világvége

Van egy közmegegyezés a világban - olyan, mint a Stop tábla-, hogy a belga csoki, az a hú. Meg a há. Meg top. Meg egyáltalán. Nomost. Erről a közmegyezős népszavazásról én hiányoztam. Nem szeretem különösképpen az édességet (mondom különösképpen), a belga csokit meg azt hiszem, sőt, lassan biztosan tudom, hogy ennél is kevésbé.Teszem mindezt úgy, hogy éltem Belgiumban és semmi megrázó nem történt ott velem. Sőt. Semmi csokitúladagolás, büntetésből csokispapírra térdeplés, csokigyárlátogatás, csak szerető nagynénik és unokatestvérek.Tehát nincs semmi terápiába megdolgozandó problémám a belga csokival.
De van az ízében valami mismásolás. Valami elkenés. Valami eufémizmus. De nem a jobbik fajtából.Vagyok úgy dolgokkal, hogy tudom, nem szeretem, de időről időre újra megkóstolom, hátha. Párszor már bevált. Kicsit meggyötörve hát a Körömlakkgyár viharaitól, gondoltam egy kis csoki (történetesen belga), fellazítja az idegszálaimat. Másoknak ez be szokott jönni.
Konkluzízió: nem vált be.
Szépnek mondjuk szép.



(Megmondom, mit szeretek. Nem manír. Feketetecsoki chilivel. Abban például nincs eufémizmus,)

Kell a harc

Túl vagyok életem első capoeira edzésén és 160 felülésen.
Ha bírni fogja az összes eddigi sérülésem, akkor járni fogok, mert rendben van. Nagyon.

Hosszú jegyesség

Amikor az apám síelni tanított 25 évvel ezelőtt, akkor évről évre a leggagyellárébb Sulov léceket kaptam a cseh bizományik tárházából, mondván, még növésben vagyok és tanulni ez is tökéletes. Én persze ácsingózva néztem a többiek csillogó, piros Fischer léceit, de nem volt kecmec. Aztán pár év múlva beváltotta ígéretét és amikor már elég megbízhatóan síeltem, kaptam egy gyönyörű és profi lécet, kötéssel, cipővel. A sors iróniája, hogy még azon a télen betörtek hozzánk és elvitték a még sosem használt csodafelszerelést. Ennyit az álmokról.Tegnap eldöntöttem, hogy most már lassan két éve teljesen rendszersen járok tornázni, tehát kiérdemeltem egy tisztességes tornacuccot. Le az agyonmosott pólókkal, földet súroló nadrágokkal!
Más. Hogy a helyzet komolyságát hangsúlyozzam, ma felvettem a "dracula 75" pólómat (grace á Thelma), hogy minden szempontból felkészült legyek az újabb és újabb ütközetekre.

Dilemma

Túlságosan megbízhatóan vagyok rendetlen. Ha valami első ránézésre úgy néz ki, mint ami elfogyott, akkor biztos, hogy számtalan táskám egyikének az alján még ott lapul:
egy öngyújtó, egy szem meristin, egy szemüvegtörlő, egy ajakápoló, egy kifordított bundakesztyű...
Ennek fényében nem érzem magam motiválva arra hogy élére vasaljam a szemöldökcsipeszemet.
Amúgy meg generálszervízt tartok, mert végső ütközetre csak habosan lehet indulni.Ezért aztán beretválok, mikrohámlasztok, arcpakolok, radírozok és lakkozok.

Holnap reggel meg felveszem a szkafanderemet, a Zuramat meg asszem megcsípte egy cecelégy.
Meg még azt is döntöttem, hogy március: London, április: Párizs.
Csak ezen a héten legyünk túúúúúúúúúúúúúl.
És akkor akár még fotósétára is mehetek Sárával.
És minden egybet csinálhatok még mindenki mással.
Már nagyon szeretnék minden egyebet csinálni mindenki mással.
Bár legalább már Thelmával beboroztunk péntek éjjel a nagy-nagy ünneplésben.
Na, az például jó volt, noha a Glögg nem svéd bor és hidegen nem annyira lélekmelegítő.

Feket, fehér, igen, nem...

Miért axioma, hogy mindig a fekete mosás egyik veresnyzőjének a zsebében marad kósza papírzsebkendő....?

Nemmozdul

Nem megyünk sehova. November van.

Pont

Bennem

Valami odaért a valamihez.
Kiabálni lenne jó.
Vagy szétharapni.
Lovat.

Langy

A lég lent. Finom. Alvóka visszafordításon dolgozunk, de mini körkapcsolásom alatt kiderült, hogy többeknek felborult, így kommunális visszafordulás van.
Most félsikernél tartunk.

Felborult

Az alvókám. Egyik éjjel valamiért 1/2 5-ig pörögtem a hátamon és azóta nem tudok visszafordulni. A hasamra.

Beköltözés

Jó itt. Otthonos. Meg praktikus is, meg szép is. És még szebb lesz.
Na, ezek mind butaságok, a lényeg, hogy itt vagyok. Kukk!