Ha már abszurd, legyen kövér

Hogy állapotban vagyok, ez tény. Minden nap azt érzem, nem lehet tovább fokozni, aztán kiderül, hogy mégis. Kicsit attól félek, hogy simán megyek az utcán, összeesek és meghalok. Ez mondjuk nem vicc, gondolataim valósak erre vonatkozóan. És akkor ma reggel, arra riadok hogy még ügyeletes is lennék, s mint jó vezető, példát is kéne statuálnom, nem mismásolhatok, semmi elkenés, szétbőgött szemekre sminkfelhelyezés, Körömlakkgyárba rongyolás.Bent hosszú, tömött szempillákkal fókuszálom a monitort, amikor szomszédos egység kollégája bebilleg a hóna alatt egy gitárral. Utó nőnapköszöntőre készül kis csapata számára, csak még előtte beugrott egy számlával, a gitár meg úgy a hóna alatt ragadt. Én meg teljes beosztotti gárdám fényes plénuma előtt halkan megjegyzem, milyen szép is lenne ebbe a minden hétfők leghétfőbbikébe egy kis gitármuzsika hétindítónak.És akkor kollega mellém ül egy székre és spontán szerenádba kezd (ének és gitártudása megvan hozzá). És akkor azt gondolom, itt pont a mondat a végén.