A gyerek szívhangja stabilnak mondható, most próbálok újra szétnézni a világban ahol élek. Ezt egy picinykét nehezíti, hogy még mindig tikkel a jobb szemem, remélem ez azért nem marad így életem végéig, mert tikkelő szemre egyenes tusvonalat húzni szuperhaladó feladat.
Holnap konferenciázom egyet, hogy okosodjak nagyot, pikánsan mindezt a volt munkahelyemen teszem, mert az hiszem, alapvetően mazochista alkat lennék. Részben persze. Aztán jönnek a lappok.
De hogy ezt a munkát letettem, csináltam magamnak mást, igaz az édes és titkos, de mégis csak szavak, szavak és monitor. De ha már elhatároztam, hát így legyen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
:) nekem már nem tikkel...bár kellett hozzá a hétvége.
Megjegyzés küldése